A könyvtár története
Magyarországon a 18-19. sz. fordulóján a lakosság könyvel való ellátását az olvasókörök, egyesületi és kaszinókönyvtárak látták el. Nem volt ez másképp Enyingen sem. A II. világháborúig a következő könyvtárak működtek: Úri Casino Könyvtára, Népkör, Iparos Olvasókör, Polgári Olvasókör Könyvtára . Az Úri Casino könyvtára a világháború alatt megsemmisült, de a másik három – hiányosan maradt állománnyal ugyan – továbbműködött 1949-ig. Akkor a Polgári és Iparos olvasókör könyveit a Népkör könyvtárának állományába olvasztották. Az újonnan alakult könyvtár csak kölcsönzést folytatott, és gyarapodását a Népkönyvtári Központ küldeményei jelentették. Itt folyt a munka 1953-ig, amíg megkezdődött a járási könyvtár szervezése. Az alakuló, majd az induló könyvtár, mint sok más könyvtár az országban, a kultúrházban kezdte meg működését. 1954 januárjától már Vas Gereben néven, új, önálló épületben működött, tulajdonképpen ideális körülmények között. 1961-ben Enying elveszítette járási központi rangját, ezzel egyidejűleg nemcsak település, hanem a könyvtár lendületes fejlődése is megtorpant, sőt bizonyos szempontból visszafejlődés következett be. Ez a lassúbb ütem 1963 szeptemberéig tartott, amikor megnyitotta kapuit a helyi gimnázium, mely 1964-ben kertészeti, valamint mezőgazdasági gépszerelő osztályokkal bővült. A középfokú oktatási intézmény megjelenésével a könyvtár szerepe ismét jelentőssé vált, hisz a jelentkező oktatási igények kielégítése érdekében elengedhetetlené vált a nagyarányú fejlesztés. A hatvanas évek második felétől az állomány gyarapodása egyenletes volt, az olvasói igények folyamatosan növekedtek, ám az 1953-ban kialakított könyvtár ekkor már helyhiánnyal küzdött. Hamarosan szükségessé vált a probléma megoldása: 1974-ben a könyvtárt új helyre költöztették. Az alapterület megnövekedett ugyan, de a lakóházból kialakított, sok kis helyiséggel rendelkező épület nem volt túl ideális.
Az 1975-ös év váratlan eseménnyel “lepte meg” a könyvtárat éppúgy, mint a falu lakosságát: a gimnázium utolsójára iskolázhatott be elsősöket, így 1979-ben meg is szűnt a középfokú oktatás Enyingen.
A 80-as évek szintén hoztak jelentős változást a könyvtár életébe: 1980-ban az intézmény ismét új helyre költözött, s bár most sem új, könyvtári célra készített épületet kapott, mégis sokkal körültekintőbben, könyvtári céloknak megfelelőbben alakították ki a belső teret. 1983-ban nagyarányú bővítéssel 270 m2 –re emelkedet a hasznos alapterület. Az újonnan kialakított részbe költözött a gyermekrészleg. A régi épület hiányosságaival küszködve ugyan, de egyenletes lassú fejlődés mellett, zavartalanul működött a könyvtár 1991-ig. Ez az év sok jelentős változást eredményezett:
– Mátyásdomb -, amely eddig Enyinghez tartozott – önálló közigazgatás egységgé vált, az addigi fiókkönyvtárból szintén önálló könyvtár lett.;
– Ebben az évben újra indult a gimnázium, igaz, ekkor még csak levelező oktatás formájában;
– Megkezdte működését a Háziasszonyképző Speciális Szakiskola is;
– A könyvtár új (valóban új), bár eredendően nem könyvtárnak készült épületbe költözött.
Az új könyvtár ideális környezetben álló, tágas épület volt, világos belső tereivel, praktikus építészeti megoldásaival, igényes berendezésével méltó otthona lett a kultúrának. Az időközben kibővült és felújított művelődési házzal együtt az 1992-ben várossá lett település legjelentősebb, legkorszerűbb intézménye volt. 1993 végén a város képviselő-testülete úgy határozott, hogy a könyvtárnak vissza kell költöznie előző helyére, ahol azóta is működik.
Az enyingi könyvtárat 1993-ban összevonták a művelődési házzal. Az összevont intézmény neve Vas Gereben Művelődési Ház és Könyvtár lett.
